A súlynövekedés az élelmiszerrel való rossz kapcsolathoz kapcsolódik; ez a kapcsolat magában foglalja az élelmiszer használatát kompenzációs elemként a frusztrációinkhoz.

Lényegében nem csak az elfogyasztott mennyiségekért hizlaljuk, hanem a bevitel és az étel kiválasztásának mechanizmusát is (depresszió = csokoládé). Az étel az egyetlen módja annak, hogy megbirkózzunk.

Mikor kapunk zsírt?

Az egészséges módon fogyni kell magunktól, majd el kell jutnunk az ételhez, különben mechanikus kalóriaszámot érünk el anélkül, hogy az alapvető problémákkal szembesülnénk (ez az oka annak, hogy a táplálkozás felfüggesztése után is súlyt kapunk, még akkor is, ha helyes).

Ebből a szempontból alapvető fontosságú, hogy tanácsot adjunk az étrend ellen, és reméljünk egy hatékony beavatkozási módszert, amely figyelembe veszi az elme-test egységet (jelenleg a pszichológusok és az élelmiszeripari dolgozók folyamatosan együttműködnek az egyén pszichofizikai jólétének elősegítése érdekében).

Az örömteli tevékenységeket kétségtelenül elveszti, egy példa beleszeret; amikor részt veszünk és ösztönözzük az általunk végzett tevékenységeket, hajlamosak vagyunk fogyni, de ha üres és nem motiváló életünk van, akkor kitölthetjük a táplálékkal való hiányosságokat.

Az étel sok esetben a szomorúságunk kompenzáló tárgya . A nők esetében a szexualitás egy bizonyos aspektushoz kapcsolódik: a kiegyensúlyozott szexuális élet hiánya több élelmiszerhez vezet.

A szex-táplálkozás kapcsolat szimbolikus száj-hüvelyi párhuzamosság, és a kompenzációs mechanizmus egyértelmű példája, így attitűdjeink befolyásolhatják súlyunkat.

Példa erre az élelmiszer elhízása és a táplálkozás elején való megfosztása, olyan attitűd, amely még inkább a rossz táplálkozási viselkedést jellemző ördögi kört indítja el, és a "leginkább az előzőekben" a zsargonban határozza meg, mert minél többet próbálunk elkerüljék az étel gondolatait, és minél többet jelenjenek meg, azzal a meggyőződéssel, hogy túlságosan gyenge ahhoz, hogy lefogyjon.

A hasznos pszichológiai beavatkozás célja, hogy azonosítsa a személy problémáit, és célja a tárgyban már meglévő, de még nem tesztelt erőforrások feltárása. Ugyanezen viselkedések végrehajtása csak ugyanazokat az eredményeket eredményezheti.